DÓZSA GYÖRGY (1945 – 1995)

Már a születése is rendhagyó: 1945. április 4-én egy koncentrációs táborban lát napvilágot, Dachauban. A sors kegyelméből az egész család túléli a láger borzalmait. Ezt követően Esztergomban telepednek le, és iskoláit is itt végzi. A lágerben kapott, nem tisztázott gyógyszeres kezelések következtében gyermekkorában sokat betegeskedik. De ez sem tudja letörni egyetlen vágyát, hogy pilóta lehessen. Vágya már a hatvanas évek elején teljesül, amikor gimnazistaként – mint növendék – egy „Koma” ülésében először emelkedik a levegőbe. Ezt követi a „Lepke”, majd a „B” vizsga. Érettségi után katonai pilótának jelentkezik. 1963-ban vonul be Szolnokra, Jak–18-as típuson alapkiképzést kap. Az évfolyamból elsőként repül ki. 1964-ben a szovjetunióbeli Armavirba kerül ki, a repülőiskolába. Osztályelsőként első kirepülő itt is. A sikeres végzést követően 2. osztályú mérnök-hajózó képesítést kap. A tisztavatást követően MiG–21 típusátképzésen vesz részt a Szovjetúnióban. 1969 nyarán beosztott repülőgépvezetőként Pápára kerül, ahol hamarosan géppár parancsnok. Kezdetben sok sikertelen elfogást produkál. Taktikát vált, az elfogási lokátorfilmeket a szakágmérnökkel együtt elemezve javítja ki hiányosságait. Fiatalon század légi-lövész. Egy Asztrahányban végrehajtott lövészeten, három légicélt küzd le, ami akkor a Varsói Szerződés pilótái között is rekordnak számít. 1976. április 1-jén kerül a Pestvidéki Gépgyárba mint berepülő pilóta. Új munkahelyén 1976. május 4-én elsőként a 1319-es oldalszámú MiG–21U berepülését hajtja végre. Közvetlensége a gyárban hamar népszerűvé teszi Gyurit, ahogyan a gyárban nevezi mindenki. Rendkívül precízen feszegeti a fedélzeti lokátorállomás és az automatikus vezérlőrendszer képességeinek határát, nem kis gondot okozva ezzel a földi műszaki gárdának. Repülései látványosak, a pont feletti manúővereivel nagy nézőközönséget toborva. Végrehajt leszállásokat füves kényszermezőre és hóval fedett leszállópályára. Szinte mindent megcsinál, amit később repülésvezetőként szigorúan megtilt. Részt vesz az Indiának eladott MiG–21U-k helyszíni berepülésében. Az idegi terheléseket nehezen viseli, elhanyagolja egészségét. Megromlott egészségi állapota kapcsán letiltják. Újrakezdési próbálkozását a haderőreform előszeleként emlegetett „Gerecse” lesöpri a realitások talajáról. Szolgálati nyugállományba helyezik. A Pestvidéki Gépgyárban (később Dunai Repülőgépgyár Rt.-ben) marad repülésvezetőként. Közben elkezdi a kisgépes repülést Esztergomban. Z–142, Wilga, An–2, Mauli, Cessna–152 gyarapítják repült típusait. 1995 nyarától Jak–52 típusú repülőgépen repül. A típust megkedveli, amely állítása szerint, már- már visszaidézi szeretett vadászrepülőgépeit. 1995. szeptember 8-án munkatársainak boldogan mutogatja új és dekoratív hajózó overálját: készül a következő napi rendezvényre. 1995. szeptember 9. Tököl, nyilvános repülőnap. Egész nap repül. A tőle megszokott – mondhatnánk – elvárt módon, rengeteg látványos elemmel tarkítva programját. Naplemente előtt hazaindul Esztergomba, felszállás után még egy utolsó mutatvánnyal szeretné az őt csodálattal bámuló közöséget meglepni. Valami azonban nem úgy alakul, ahogyan lentről már-már látták is. A gép érthetetlen módon meredeken és ellenállhatatlanul a föld felé veszi az irányt, majd a starthelytől nem messze a földbe csapódik. Az új hajózó overált, a repülőkatasztrófát szenvedett tulajdonosát és a repülőgép utasát a következő pillanatban elborítják a lángok. Még úgy is, hogy a „tűzcsap” már zárva volt. Készült Németh István főhadnagy (Pápa) anyagának felhasználásával.